A dobozos alállomások alkalmasak olyan alkalmazásokra, mint például lakótelepek, városi közüzemi áramellátás, nyüzsgő kereskedelmi negyedek és építkezési áramforrások; a felhasználók az adott üzemi feltételek és terhelési követelmények alapján választhatják ki a megfelelő egységet. Megalakulásuk óta a doboz típusú alállomások gyorsan elterjedtek, és a fejlett európai országokban az elosztó transzformátorok 70%-át, az Egyesült Államokban pedig 90%-át teszik ki. Kína gyors városi modernizációja és a városi elosztóhálózatok folyamatos korszerűsítése miatt ezek az alállomások széles körben alkalmazhatók az országban.
Ami ezeknek az egységeknek a fejlődését illeti Kínában: az 1970-es évek végétől az ország olyan országok mintáit vezette be és reprodukálta, mint például Franciaország és Németország. Ezek az egységek – szerkezetileg nagyfeszültségű kapcsolóberendezésekből, kisfeszültségű kapcsolóberendezésekből és transzformátorokból állnak – „európai stílusú” doboz-alállomásokként ismertek; a kapcsolóberendezés és a transzformátor körülzárására épített házszerkezetként jeleníthetők meg. Az 1990-es évektől Kína bevezette az amerikai stílusú dobozos alállomásokat. Szerkezetileg az olyan alkatrészeket, mint a terheléskapcsolók, a gyűrűs főegység-kapcsolók és a biztosítékok leegyszerűsítették, és közvetlenül a transzformátor olajtartályába merítették; olajba merülő cink-oxid levezetőket is alkalmaztak. Ezek az egységek megszüntették az olajtartályt, így a tartály és a radiátorok ki vannak téve a levegőnek; ez a kialakítás "amerikai stílusú" doboz alállomásként ismert, amely a transzformátor oldalára erősített dobozként is megjeleníthető.